Van olyan, hogy egy színész annyira hitelesen mocskos és szemtelenül aljas egy darabban, hogy már őszintén gyűlöljük, vagy a másikat éppen szívből sajnáljuk, hisz bármelyikünk lehetne/vagy volt már tehetetlen, megalázó, siralmas helyzetben
.
Van az úgy néha, hogy megtörik a lendület: mi sem bizonyítja jobban, hogy egy színházi előadásnak saját élete és története van a születéstől a felnőtt léten át az öregkorig. 
Nem én találtam ki, hogy minden fesztivál írja önmagát, ami alatt azt kell érteni, hogy az előadások között összefüggések teremtődnek, egyesek aláhúzzák, mások lábjegyzetelik egymást.
Gianina Carbunariu Kebab című művét rendhagyó helyszínen, a Scala Music Clubban játssza a Hevesi Sándor Színház. A kortárs darab előadásában fiatalokról, külföldről, szerencsepróbálásról, züllésről és prostitúcióról.
Zalaegerszeg, Landorhegy. Kétarcú városrész, ahol szembetűnően él együtt múlt és jelen: a rég bezárt, félig lebontott ruhagyár, a valamikor ott dolgozóknak épült lakótelep mára megöregedett, részben kicserélődött lakosaival az egyik oldalon, és iskolák sora a másikon. 
Idegőrlő technozenével kezdődik a Kebab.
"Legyen bármilyen rossz, soha nem akarok hazamenni", mondja Madalina, a román leány Írországban. Pedig nem fényes a kinti élete. Nagyon nem. A Kebab című darabot ajánlom figyelmükbe.
A megadott napon nincs esemény.
A zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár "Értékadó lélekhangok" című programsorozatának idei utolsó vendége Ecsedi Erzsébet Aase-díjas színművész, a Hevesi Sándor Színház társulatának örökös tagja volt. A közelmúltban rendezett találkozón Szakál Eszter, a könyvtár munkatársa beszélgetett a művésszel.
A Magyar Teátrumi Társaság 2010-ben Teátrum-díjat alapított azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a kulisszák takarásában működő színházi háttér- és kiszolgáló szakmákra, erkölcsi és anyagi elismerést is nyújtson az azokat kiemelkedően magas szinten művelő szakembereknek. Az egyik idei Teátrum-díj a zalaegerszegi színház fővilágosítójáé lett.
