Ne hódolj be, inkább játszd ki
Most pedig vallomást teszek: nem rajongok különösebben a vígjátékokért. Nem, nem az irodalomtörténet komédiaíróival van bajom, hanem leginkább a színházi előadásokkal, amik kerekednek belőlük.
Most pedig vallomást teszek: nem rajongok különösebben a vígjátékokért. Nem, nem az irodalomtörténet komédiaíróival van bajom, hanem leginkább a színházi előadásokkal, amik kerekednek belőlük.
Állandó változásban vannak az emberi viszonyok is...
A fiatal férfi hosszú centivel mér a földön, keresztül-kasul. Keresi a helyét az esküvő utáni közös élet hálószobájának. Ahogy beszél arájához, mind kisebb életteret jelöl ki centiszalagja. Hát ennyi lesz, gondolhatja a néző. És valóban.
Semmi sem az, aminek látszik. Senki sem az, akinek látszik. Keserű igazság ez, de ez sem mindig az, aminek látszik – Alföldi Róbert rendezése Zalaegerszegen többszörösen ki-beforgatja.
Láttam már állvatapsot, persze, de vidéki színházi bemutatón spontán kialakult tízperces standing ovationt még sohasem. De most indok van rá: a Figaro házassága egyszerűen imádnivaló előadás lett Alföldi Róbert rendezésében, a Hevesi Sándor Színház társulatának előadásában.