Zene – tánc – ének harmóniája
A musical darabok színpadra állítása, műfaji könnyedségükből fakadóan, látszólag eleve magukban hordozzák a siker lehetőségét. Ugyanakkor – főként, ha világszerte ismert, több feldolgozást maga mögött tudott történet színházi adaptálásáról van szó – az alkotók számára az eredetiség, az ötletesség elengedhetetlen követelmény.
Méltán állíthatjuk, hogy mindkét feltételt sikerült teljesítenie az egerszegi előadás alkotógárdájának, mindenekelőtt a szövegkönyvíró Lendvai Zoltánnak és Madák Zsuzsannának, akik darab originális forgatókönyvét író (Dean Pitchford) munkáját kitűnő érzékkel dolgozták át dramaturgiailag hibátlan színpadi alkotássá. Pedig a musical tartalmilag és formailag is két, a cselekmény mentén egymástól jól különválasztható (ugyanakkor mégis szervesen egymásba fonódó) részre tagolódik. Létezik egy szomorú, néhány fiatal tragédiájának következményeként (a hétköznapi, korábban megszokott élet már a színpadi eseményeket megelőzően felbomlott) kialakult világ; s a jelenkor szórakozásra, a fiatalok lázadására alapozott világa, amelyben a zenének, táncnak éppen az a szerepe, hogy a korábbi élet megbomlott szokásait visszaállítsa. Ehhez azonban szükség van egy idegen, „chicagói srác” (Ren Mc Cormack) megjelenésére, aki kitartásával és küzdeni tudásával nem csupán a kisváros (Bonmont) szigorú tiszteletesének jóindulatát és támogatását, de leányának (Ariel Moore) szerelmét is megszerzi.
A Footloose alapvetően zenére, táncra, énekre felépített előadás, amelynek ritmikáját és látványosságát a három elem harmóniája garantálja. Nagyon ügyesen használta ki e „műfaji kellékeket” Galambos Attila dalszövegeire és Bóbis László koreográfiájára építve a rendező, Lendvai Zoltán. Az előadás hatásértékét a dallamos, „fülbemászó” zenével (külön érdem, hogy a zeneszámokat felvétel helyett, élőben, zenekartól hallhattuk), a jól megírt dalszövegekkel és a pergő színpadi mozgással egyetemben tovább növelte Cselényi Nóra kreatív, szereplőrke szabott jelmeztervezése és Mészáros Tibornak, a musical világához, a jelenetek hangulatához illő (csillogó, majd visszafogottabb), sok elemet felvonultató, gazdag díszletezése.
Lendvai Zoltán – a darab sajátosságához igazítottan – népes szereplőgárdát állított színpadra. Zenés-táncos produkcióról lévén szó, talán a történet trivialitásából is következik, nincs az előadásban markáns prózai karakterszerep, ezért a prózai szövegek – néhány kivétellel (Ren McCormack - Shaw Moore tiszteletes, Ren McCormack- Ariel Moore, Shaw Moore tiszteletes - Ariel Moore dialógusa) – mérsékelten kerültek fókuszba. Az előadás erősségét az „énekes jelenetek” (a musical-darabok átlagánál is nagyobb mennyiségben ezek uralták a színpadot) minősége szavatolta. A figurákat megformáló színészek közül elsősorban énekhangjáért szükséges kiemelnünk Debrei Zsuzsanna (Vivien Moore, a tiszteletes felesége) és Foki Veronika (Ariel Moor) megjegyzésre méltó teljesítményét. Misurák Tünde (Rusty, Ariel legjobb barátnője), Kovács Olga (Urleen, Ariel barátnője) és Madák Zsuzsanna (Wendy Jo, Ariel barátnője) „triumvirátusa” a kamaszlányok minden habitusában hiteles alteregóját mutatta. Hertelendy Attila játéka a prózai szerepében tetszett jobban, azért is, mert moralizáló Moore tiszteletese, konzervatív életszemléletével legkevésbé igazodott el a fiatalok lázadozásától hangos, „bulizós” világában.
A Hevesi Sándor Színház társulata bizonyította, hogy a musical műfajában is lehetséges elegáns és nívós előadást produkálni. A siker garanciáját ezúttal érezhetően az énekben, mozgásban, zenében megnyilvánuló mesterségbeli tudás mellett, a színpadról sugárzó közös játék élménye jelentette.
Szemes Béla
