Hegyi hajlékok lírája a drámában
Nehéz elfogultság nélkül, hiszen a frissen babérkoszorús szerző nemcsak születési helye okán kötődik ezer szállal Zalához, meg a színházhoz, de szerkesztőségünk is ott bábáskodott valahol az indulásánál.
„Zala?” – szól az errefelé mindenki számára világos nyitókérdés a színpadon, ami „Az újság” hollétére vonatkozik. Kerkai Gyuri átfutja, mi van Kanizsán megint, mit játszott a Zete, félreteszi, majd este húzza fel magát újra.Szálinger Balázs József Attila-díjas és március 15-e óta Magyarország Babérkoszorúja díjas költő, író, drámaíró Becsvölgye című drámáját állította színpadra a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház. A darab két síkon közelít felénk: a zalai félmúlt, féljelen elvaduló szőlőhegyei, térdrerogyó pincéi, néptelenedő falvai miatti torokkaparó érzés az egyik, a másik az emberi hiszékenység, a nekünk folyton tartozó életen vett revans szinte törvényszerű tragédiája. Ebből ránézésre nehezen lesz nevetésre okot adó este, mégis megtörténik. Mindezt klasszikus hármas szereplőtagolás tárja elő: Kerkaiék kiugrott tanárok, gyepszőnyegezésük beüt. Régi sérelmek, bánatok dédelgetői. Kettő: fiatal szélhámos pár érkezik a faluba, azonnal látják, lóvá tehetőkhöz vetette őket jósorsuk. (Megtörtént esetet forgat a szöveg.) A falusi közegből a postás és a polgárőr képében örök megfigyelő emelődik a színpadra. A nézők figyelhetnek a krimiszálra, vagy a siratnivalóra. Az előadás lehetőséget ad mindkettőre, ámbár a két vonulat mintha nem simulna hézagmentesen. Kiss Borcsa díszlete szoros is meg tágas is, a hegyi hajlék például jelzésértékkel is messzerévedő.
Mihály Péter rendező felfogása szerint nem elég, ha a házaspár elvesztett fia csak az elejtett szavakban éled meg, Fritz Attila úgy kell járjon-keljen láthatatlanul, hogy mégis mágikusan látszódjon néhány kulcsmondat alkalmával.
A teljes cikk IDE kattintva elolvasható!
Arany Horváth Zsuzsa
2024. március 19.
Zalai Hírlap
