S elmúlt idők homályát..
Kezdünk a "Mint a mókus fenn a fán"-nal, zárunk a "Párttal a néppel egy az utunk"-kal.
A címet is az utóbbi munkásmozgalmi dalból kölcsönöztem. Mivel az a benyomásom, hogy a Hevesi Sándor Színház A tanú című filmszatíra adaptációjával a sok-sok nevetés mellett az elmúlt idők homályát, ha nem is oszlatta, de szurkálta, mint a ködöt.
A darabkezdő csilingelő gyerekhang – tulajdonosa hokedlire állva énekel a színpad előterében – nem túl meggyőzően vidám, inkább fegyelmezetten hirdeti az úttörők önfeledtségét a mókusokkal összefüggésben. A végén is a fent említett, unásig ismert dallam szól, egyre halkabban, míg már csak a szájak mozognak ijesztően némán, közben az eső kopogása uralja el vagy le a darabzárást. Megütődve, felszabadulva, röhögve tapsolunk a stabil színpadképpel szemben: középen fent, a vörös csillag alatt a dunai gát vagy épp tribün, balra a gátőr lakása, konyhája, jobbra Virág elvtárs irodája, középen lent börtöncella, előtte tárgyalóterem vagy a narancsnemesítő gazdaság, vagy uszoda, vagy szellemvasút. Biztosan sokan morfondíroznak azon azóta is, hogy a színház előtti szobor díszletmása vajon mit gondolt egész este. (Az eredeti Pál Mihály színházművészetet jelképező allegóriája 1961-ből.) A díszlet Túri Erzsébet tervező munkája. A nézőtéren ülők korösszetételtől függően reagálhatnak az úttörő- és mozgalmi dalokra, kuplékra, ha helyet foglalnak a Hevesi Sándor Színház nézőterén, hogy megnézzék a 2022–2023-as évad első bemutatóját. Aki élt akkoriban, amikor a dalok forgalomban voltak, az bizonyára a gyilkosan és szatirikusan őszinte filmet is látta, a belőle szállóigévé kövesedett mondatokkal pedig groteszk helyzeteket reagál le a mai napig. Hamvai Kornél átirata ekképp lehet a letűnt kort megfestő kimeríthetetlen humorforrás, lehet nevetős múltbúcsú, de lehet tanulság is.
De mindenképp színészi lehetőségek tárháza.
Böhm György Jászai- és Nádasy-díjas rendezőről tudjuk, hogy fékezhetetlen fantáziával nyúl a darabokhoz, tobzódik is a gegekben a zalaegerszegi tanú úgy, hogy minden szereplőnek juttat lehetőséget, kibontakozási eshetőséget. A főszereplők, Pelikánként Kiss Ernő a természetes, szerethető bumfordiságot választja, Besenczi Árpád Virág elvtársként joviálisan rafinált, majdhogynem jóságos egykori úri szabó, Urházy Gábor László pedig Dániel Zoltánként lánglelkűségben ragadt népfi. Az izgalmas többlet a többieké. Pelikán József lánya, Gizike, ha kell, odaadó gyerek, máskor férfiakat megértő-kényeztető nő, de főleg riadt lány. Kovács Virág hiteles színeket rakosgat egymásra. Magyar Cecília Gogolák elvtársnője jeges tekintetű, de forróvérű vamp. Baj László a korábbi rendszer „szakemberét”, a most börtönben ülő vallatót cinikus pontossággal ábrázolja. Bástya elvtárs, a hatalom legokosabbja Farkas Ignác értelmezésében indulatos, ideges, türelmetlen, de csak elviseli a Pelikán okozta csapdákat. Ecsedi Erzsébet, a tanúskodásra felkészítő logopédus igazi különszámot ad elő, ahogy a tanúvallomást megíró önimádó író szerepében Bellus Attila. Szakály Aurél gyúr nekünk olyan börtönőr figurát, akiben valóban minden benne van a kommunista korszak bornírtságából. Mihály Péter iszákos besúgója korokat, rezsimeket, kurzusokat túlélő fickó, nehéz lenne neki olyan ideológiát mutatni, amelyet ne szolgálna készségesen. Farkas Gergő, Kovács Martin, Wellmann György, Andics Tibor, Czegő Teréz csatlakozik a kaleidoszkóphoz, ki-ki saját készletből dolgozik...
A teljes írás IDE kattintva elolvasható!
Arany Horváth Zuzsa
2022. októver 10.
ZAOL
